Viszonylag konzervatív párnak számítunk a barátommal. Több éves kapcsolat után sem láttam nagy wc-zés közben, sem ő engem, sőt egy-két kivételt leszámítva más vécéhasználat közben sem. Persze, mondhatnánk, hogy mi így őrizzük meg a romantikát, de azt hiszem, minden más dologban kimerítettük már a romantika mentesség fogalmát: mindig egyszerre megyünk zuhanyozni, de szigorúan csak annak a célnak érdekében, hogy minél gyorsabban végezzünk mindketten, nehogy egy percet is elpazaroljunk, mert annál kevesebbet tudunk  aludni. Míg az egyik fürdik, a másik fogat mos, aztán csere, így öt kerek perc alatt letudható ez az amúgy közösen izgalmasabbá is tehető fürdős projekt. Arról nem is beszélve, hogy fejben tartom és persze vidáman dörgölöm az orra alá, ki mennyit szellentett hangosan a másik előtt (nyilván nem én, bár megjegyzem, mindig én voltam az első minden ilyesmiben). Nevezhetjük ezt a másik nyilvános megszégyenítésének, de aki volt már többéves monogám kapcsolatban (vagy legalábbis azt hitte, hogy abban van), az tudja, hogy ezekkel a játékokkal egyszerre tartható fenn a jó hangulat, de ez egyfajta, a párok közt lassan kialakuló, intimitást erősítő aktus is.

Amikor a barátom is elköltözött otthonról, nagy örömmel és kíváncsisággal vártuk, milyen lesz csak ketten lenni végre. Sok szuper dolog vár ilyenkor egy párra: bármit bármikor csinálhatnak, bulit rendezhetnek, ordibálva veszekedhetnek (ha jó szomszédokat fogtak ki) stb. De arra persze senki sem készít fel, milyen lesz a viszonylag friss kapcsolatodban, az egy légtérből álló lakásban először szarni.

Nem szeretek különbséget tenni a nemek közt (igenis főzzön nekem egy férfi, és ha eldugul a mosdó, miért ne vakarhatnám ki én a dzsuvát belőle, főleg, ha a perverz élvezet mellett akkora sikerélményem van utána, mintha a maratont futottam volna le). De azt hiszem, ezt a lányok értik jobban, mert eltekintve a kivételtől, bennünk talán nagyobb a szemérem e téren.

A barátomból indulok ki. Az első pillanattól kezdve sokkal természetesebben kezelte ezt az egész ügyet. Persze, kezdetben próbálta takargatni, hogy ő is csak egy normális anyagcserével megáldott emberi lény, ezért előre is bocsánatot kért az esetleges, nyugalmat megzavaró hangokért, de aztán jött, aminek jönnie kellett, majd húsz perc trónolás és egy fél Magyar Narancs, esetleg Filmvilág elolvasása után vidáman kisétálva folytatta a napot. Félreértés ne essék, ezeknek természetesen nem a mellékhelyiségben a normál helyük, habár emlékszem, kis koromban otthon, a fürdőszobában állt egy apró szekrényke, amelyen mindig Samuel Beckett Előre vaknyugatnak című könyvével néztem farkasszemet a vécén üldögélve.

A legnagyobb probléma, hogy a barátom lakása nem épp kaki-kompatibilis friss szerelmespároknak, ugyanis egy légtérből áll az egész hely, abból is a legszerencsétlenebb elrendezésben. Az előszobában levő vécé egyik fala a másik oldalról a konyha fala, ezért ha épp főzőcskézni támad kedve valamelyikünknek, majdhogynem a szargőzben teheti meg azt.

Míg a barátom természetes lazasággal vonult el a dolgára (na jó, az elején sűrű bocsánatkérések kíséretében, ha hangosabbra sikerült a dolog), ezzel szemben én vadul törtem a fejem, különböző stratégiákat kidolgozva, hogy tudnám megoldani a kaki-parát. Ne egyek estétől? Menjek ki éjszaka? De ez nem úgy megy, hogy én döntöm el, mikor kell. És tényleg. Mert nem ment. Haza kellett vinnem a terhet. Annyira be voltam feszülve, hogy több alkalom is kellett, hogy megszokjam a környezetet. Persze szépen lassan a testem és a lelkem is elfogadta az új helyzetet. Mára már kialakult reggeli programunk fontos eleme a vécézés, néha van egy kis vita, ki menjen először, és előfordul, hogy visszasírom a régi szép időket, amikor még mindent titkoltunk szégyenünkben a másik elől, csak azért, hogy az ne lássa, mennyire hétköznapi ember a másik is. De utána legtöbbször eszembe jut az is, hogy bár szinte mindent tudok a barátomról, igen, azt is, hányszor ürít egy nap és mi hajtja meg, de ki nem szarja le, ennyire közel még sosem voltam senkihez!

Tippek kakiláshoz a szerelmednél, egyszobás lakásban

Várd meg, míg elmegy otthonról, addig fogakat összeszorítva tarts ki!

Ha nem bírod kivárni, míg elmegy, vagy el sem megy otthonról, rakj be egy kis aláfestő zenét, engedd el magad és rajta!

Béleld ki a vécét pár szelet wc-papírral, tompítja a hangokat.

Ha egyik se jön be, szard le és élvezd!